Száraz a bokor a tetőn
elhagylak régi szeretőm
elhagynálak de sajnállak
mondd meg rózsám mit csináljak
gyere rózsám béküljünk meg
mi egymásnak engedjünk meg
mindig voltak kik így jártak
mind megengedtek egymásnak
megfújnak azok a szelek
kibe rózsám szerettelek
de még azok is megfújnak
kibe el kell felejtselek
bánom amit cselekedtem
amit veled elbeszéltem
nem beszéltem a rosszakat
csak a jó igazságokat
amér én mindig dúdolok
csak mutatom hogy víg vagyok
sír a szemem kacag a szám
most fáj a szívem igazán
azt gondoltam eső esik
pedig a szemem könnyezik
az én szemem sűrű felhő
onnan ver engem az eső
én is voltam mikor voltam
virágok közt virág voltam
de rossz kertészre akadtam
keze alatt elhervadtam
a szerelem szívet éget
ki nem hiszi próbálja meg
én nem hittem próbát tettem
s azzal magam elvesztettem
hogyha tudtad hogy nem szeretsz
hogy nem szeretsz szívedből
mért csaltad ki az álmot a szememből
hagytál volna békét a szerelemnek
jobb lett volna az én árva fejemnek
Szöveg: Kallós Zoltán kedvenc dalaiból
